Kolozsvár Erdély szíve, a magyar kultúra és tudomány egyik legfontosabb központja volt. Itt található a Mátyás király szoborcsoport és a Szent Mihály-templom, a gótika egyik legjelentősebb erdélyi alkotása. A város adta a világnak Mátyás királyt, és itt működik a híres Bolyai Egyetem is. Az óváros hangulatos utcái, kávézói és galériái igazi kulturális élményt nyújtanak. A közeli Hójpatak, Tordai-hasadék és a Gyalu vára is kiváló kirándulóhelyek.
Összlakosság (1910): kb. 60 808 fő
Anyanyelv szerint:
Magyar: 81,6%
Román: 11,2%
Német: 4,9%
Egyéb: ~2.3%
Nagyvárad a magyar szecesszió egyik központja volt, pezsgő szellemi és irodalmi élettel. A Fekete Sas Palota a város ikonikus épülete, lenyűgöző passzázsával. A nagyváradi vár és az Ady Endre Emlékmúzeum is fontos látnivalók. A város híres gyógyfürdői és art nouveau épületei különleges atmoszférát adnak. Ady Endre „pece-parti Párizsának” is nevezték.
Összlakosság (1910): kb. 64 169 fő
Anyanyelv szerint:
Magyar: 91,1%
Román: 5,5%
Német: 1,6%
Egyéb: ~1.8%
Temesvár a „Kis Bécs” becenevet viseli, szecessziós és barokk városmagjával lenyűgöz. Itt kapcsolták fel először Európában az elektromos közvilágítást. Főbb látnivalói közé tartozik a Dóm tér, a Győzelem tér, és a római katolikus székesegyház. A város fontos szerepet játszott az 1989-es román forradalomban is. Kávézók, kulturális programok és pezsgő egyetemi élet jellemzi.
Összlakosság (1910): kb. 72 555 fő
Anyanyelv szerint:
Német: 39,3%
Magyar: 31,6%
Román: 15,6%
Szerb: ~2%
Egyéb: ~11%
Pozsony a Magyar Királyság koronázó városa volt, gazdag történelmi örökséggel. A pozsonyi vár a Duna fölé magasodva uralja a várost, míg az Óváros bájos utcácskái a középkor hangulatát idézik. A Szent Márton-székesegyházban koronázták számos magyar királyt. A városban a magyar, német és szlovák örökség kéz a kézben él tovább. A Duna-part modern negyedei is érdemesek egy sétára.
Összlakosság (1910): kb. 78 223 fő
Anyanyelv szerint:
Német: 41,9%
Magyar: 40,5%
Szlovák: 14,9%
Egyéb: ~2.7%
Szabadka a vajdasági szecesszió egyik gyöngyszeme, ahol a magyar kultúra máig érezhető. A város főterén található a lenyűgöző Városháza, mely a Lechner Ödön-féle szecesszió egyik legszebb példája. A Raichle-palota is kihagyhatatlan, egy különleges, színes épületművészeti csoda. A város hangulata egyszerre mediterrán és közép-európai. A közeli Palicsi-tó szintén népszerű kirándulóhely.
Összlakosság (1910): kb. 94 610 fő
Anyanyelv szerint:
Magyar: 49,9%
Bunyevác (szerbhorvát): kb. 35%
Német: ~4%
Szerb: ~2%
Egyéb: ~9%
Az egykori történelmi Magyarország városai – Szabadka, Temesvár, Nagyvárad, Pozsony és Kolozsvár – nemcsak történelmükkel és látványosságaikkal, hanem barátságos vendéglátásukkal is vonzzák a látogatókat. Ezekben a városokban a vendégházak egyre népszerűbb szállásformát jelentenek, különösen azok számára, akik bensőségesebb, otthonosabb élményre vágynak.
A történelmi belvárosok közelében gyakran találhatók családi kézben lévő, patinás épületekben kialakított vendégházak, ahol a vendégek a helyi ízeket, szokásokat és hangulatot is jobban megismerhetik. Sok helyen felújított polgári lakásokban működnek ezek a szállások, gyakran korhű bútorokkal, hagyományos stílusban, de modern kényelmi felszereltséggel.
A vendégházak nagy előnye a személyesebb légkör, a közvetlenebb kapcsolat a házigazdával, és gyakran a helyi tippek, programajánlók is az élmény részét képezik. Némelyikhez saját udvar, kert vagy akár borospince is tartozik, ami különösen hangulatos tavaszi-nyári estéken.
Ezekben a városokban a vendégházak ára általában kedvezőbb a nagy szállodákhoz képest, így remek választás pároknak, családoknak és kisebb baráti társaságoknak is. Akár egy régi magyar bérházban, akár egy városi villa alsó szintjén találunk rá, a vendégházakban megszállva valóban közelebb kerülhetünk a hely szelleméhez.