A Boszorkánykő egy különleges, bazaltból álló sziklaformáció Salgótarján közelében, amely a Karancs-Medves vidék vulkanikus múltjának tanúja. Meredeken kiemelkedik a tájból, sötét tömbje messziről is jól látszik, és már évszázadok óta baljós történetek tárgya.
A „boszorkánykő” elnevezés nem véletlen: a helyet régen a környékbeliek elkerülték, mivel úgy tartották, hogy éjszakánként boszorkányok gyűlnek itt össze. A mondák szerint telihold idején a helyi boszorkányok a kő tetején táncoltak, üstjeikben bájitalokat főztek, és az éjszaka leple alatt varázsigéket kántáltak. A kő körül gyakran láttak furcsa fényeket, hallottak sikolyokat, sőt, még az is előfordult, hogy a közeli falvakban nyomtalanul eltűntek emberek.
Az egyik legismertebb történet szerint egy leány, aki eltévedt az erdőben, véletlenül a boszorkányok szeánszára tévedt. Mikor meglátta őket, futni próbált, de a boszorkányok megátkozták. A legenda szerint a lány teste sosem került elő, de szelleme ma is a Boszorkánykő körül bolyong, teliholdkor sóhajtozva kéri a megváltást.
Fotó: Piroska Pádár
A Boszorkánykőtől nem messze, egy vulkáni kúp tetején emelkedik a Salgó vára, amely a 13. században épült a tatárjárás utáni időszakban. A név eredete a szláv „šalga” szóból származhat, ami „fényes, ragyogó” jelentéssel bír – bár sokak szerint ez inkább a várhoz kötődő legendákra utal.
Salgó vára nemcsak festői kilátásáról és vulkáni sziklacsúcsáról híres, hanem egy valós történelmi eseményről, amely a 15. században történt: a husziták ostromáról.
A vár évszázadokig kisebb-nagyobb megszakításokkal a környék védelmét szolgálta. Bár sosem volt nagy katonai erődítmény, stratégiai elhelyezkedése miatt fontos szerepet játszott a környező bányavidék és falvak ellenőrzésében.
A 15. században, 1440 körül, Salgó vára a huszita hadjáratok egyik célpontja lett. A husziták – a cseh vallási reformmozgalom fegyveres követői – ebben az időben több magyarországi várat is elfoglaltak vagy megtámadtak. Vezetőjük, Ján Giskra (Giskra János), jelentős befolyásra tett szert a Felvidéken, és csapatai egészen Nógrádig portyáztak.
Salgó vára ekkor a Szécsényi család birtokában volt. A helyi hagyomány szerint a vár népe bátor ellenállást tanúsított a huszitákkal szemben, de az erőfölény végül döntött: a husziták elfoglalták a várat, és rövid ideig birtokolták is azt. A lakók nagy része elmenekült vagy bujkálni kényszerült a közeli erdőkben.
Bár Salgó vára nem volt a husziták egyik fő bázisa, a történészek megerősítik, hogy a környék több vára – például Fülek vára – is huszita kézbe került, és Salgó sem kerülhette el a konfliktust. A vár később visszakerült magyar kézre, de szerepe fokozatosan csökkent, és a 16. század végére már csak romként emlegették.
A husziták ostroma ihlette több helyi legenda kialakulását is. Egyesek szerint a husziták kincseket rejtettek el a vár alatt, mások úgy tartják, hogy egy magyar vitéz szerelméért küzdött a betolakodókkal szemben, és halála után szelleme ma is őrzi a várromot.
A vár évszázadokon át fontos végvári szerepet töltött be, majd lassan rommá vált. Ma már csak a falai és tornyai emlékeztetnek dicső múltjára – és persze a legendák, amelyek életben tartják emlékét.
Ma a Boszorkánykő és Salgó vára is kedvelt kirándulóhely. A Salgó várából páratlan kilátás nyílik a Karancs-Medves vidékre, tiszta időben még a Tátra csúcsai is látszanak. A környék túraútvonalai könnyen bejárhatók, de a hely hangulata miatt sokan nemcsak a táj, hanem a misztikus múlt miatt is keresik fel.
Aki pedig mer, az éjszaka is ellátogat a Boszorkánykőhöz – hátha megérzi a hely szellemét, vagy fülébe súgja a szél egy régi varázslat foszlányát…
Tipp a látogatáshoz:
Ha Salgótarján környékén jársz, érdemes összekötni a két helyszín meglátogatását. A Salgó vára könnyen megközelíthető turistaúton, míg a Boszorkánykőhöz vezető ösvény kissé vadregényesebb, de annál izgalmasabb. Ne felejts el zseblámpát és egy kis bátorságot hozni – ki tudja, mire bukkansz az erdő mélyén!
Fotó: István Kövesligeti
