A Balaton-felvidék sok mindent rejt: elhagyott kőbányák, vulkáni tanúhegyek, vadregényes erdők és panorámás kilátók váltják egymást – de talán az egyik legkülönlegesebb hely nem ezek közül való. Valahol a dombok között, a térképen is alig jelölt helyen bújik meg egy kráter, amelyről első ránézésre talán nem is gondolnánk, hogy egy világűrből érkező test hagyta hátra.
Ez a Meggyespusztai meteorkráter, ahová egy egész napos túra keretében látogattunk el Veszprémből – oda és vissza gyalog, hogy testközelből fedezzük fel ezt a rejtett kozmikus nyomot.
A kráterről évekkel ezelőtt hallottunk először egy természetjáró fórumon, ahol valaki megemlítette, hogy a Balaton-felvidéken található egy kevéssé ismert, meteoritbecsapódással keletkezett képződmény. Azonnal felkeltette az érdeklődésünket – hiszen ki ne akarna eljutni egy valódi kráterhez, amelyet egy világűrből érkezett égitest hozott létre? Akkor még csak a gondolat született meg, de mindig ott motoszkált a fejünkben, hogy egyszer el kell ide túráznunk. Idén végre rászántuk magunkat, megterveztük az útvonalat, és egy szép tavaszi reggelen nekivágtunk.
Reggel indultunk Veszprém belvárosából, délkelet felé, először szánóföldek, majd erdőben kanyargó földutakon át. Az oda-vissza megtett táv kb. 12 kilométer , így egy laza, változatos túranapra készültünk.
jó ütemben haladtunk Szentkirályszabadja irányába, majd nyugat felé fordultunk, ahol a táj megváltozott. Egy rövidebb, árnyas erdei szakasz után ismét kitárult előttünk a vidék, és szántóföldek közé értünk. Ahogy haladtunk, kirajzolódott előttünk egy furcsa, félköríves domborzati forma, amely picit kiemelkedett a környező, laposabb tájból. Rögtön tudtuk: ez már a Meggyespusztai meteorkráter pereme – a táj maga kezdte mesélni a kozmikus történetet.
A kutatások szerint a krátert nagyjából 10–15 millió évvel ezelőtt egy meteorit becsapódása hozta létre, még a miocén korszakban. A becsapódó égitest valószínűleg több tíz méteres átmérőjű lehetett, és hatalmas energiával ütközött a felszínbe. A keletkezett kráter méretét ma kb. 400–500 méteresre becsülik.
A helyszínen ma már nem látunk klasszikus, élesen kirajzolódó krátert – a természet évmilliók alatt gondoskodott az „eltakarásáról” – de a terepformák, enyhe ívű mélyedések, törmelékes kőzetek és geológiai rendellenességek mind azt sugallják, hogy itt valóban valami rendkívüli történt.
Leültünk a kráter közepénél egy kis pihenőre. Nem volt sem tábla, sem turisták, csak a csend és a táj halk zaja. Egészen különös érzés ott ülni, ahol millió éve egy égitest csapódott a földbe, és elképzelni azt a pillanatot, amikor a Föld és a világűr egy röpke másodpercre összeért.
Miután feltöltődtünk és megnéztük a környéket, visszaindultunk Veszprém felé. A visszaút a felfedezés örömében telt – talán azért, mert most már tudtuk, mit is fedeztünk fel valójában. Egy apró, de nagyon is jelentős emléket a Föld történetéből.
A Meggyespusztai meteorkráter egy rejtett kincs, amelyet nem öveznek turistajelzések és szuvenírboltok. Felfedezése igazi jutalom azoknak, akik hajlandóak rászánni az időt és az energiát. Veszprémből indulva egy gazdag túra keretében nemcsak a tájat, hanem a Föld múltjának egy különleges szeletét is megismerhetjük – azt a pillanatot, amikor egy világűrből érkező látogató örökre nyomot hagyott a Balaton-felvidéken.
Ha valaki szeretne elidőzni a környéken, érdemes számításba venni a környező falvak vendégházait is. A környék csendes, nyugodt szálláshelyeket kínál, ahol egy hosszú túranap után jól esik megpihenni – akár egy pohár borral a teraszon, a Balaton-felvidék lankáira nézve. Aki több napra érkezik, innen könnyen elérhet más természeti vagy kulturális látnivalókat is, így a Meggyespusztai kráter csupán a kezdet lehet egy gazdag felfedezőúthoz.